Translation: from greek
- From greek to:
- All languages
- English
- German
- Russian
ἡ δ ἀλύουσ ἀπεβήσετο
-
1 ἀλύω
ἀλύω, nur praes. u. impft., irr sein im Geiste (vgl. ἀλεύω), Hom. fünfmal, Od. 18, 333. 393 ἶ ἀλύεις, ὅτι Ἶρον ἐνίκησας τὸν ἀλήτην, hat die Freude dich toll gemacht; 9, 398 τὸν μὲν ἔπειτ' ἔρριψενἀπὸ ἕο χερσὶν ἀλύων, außer sich vor Schmerzen, Iliad. 5, 352 ἡ δ' ἀλύουσ' ἀπεβήσετο, völlig außer Fassung; 24, 12 δινεύεσκ' ἀλύων παρὰ ϑῖν' ἁλός, vom Weh gepeitscht; – vgl. Plut. Aud. poet. 5 über die Bedeutung; VLL. μέση λέξις, χαίρειν καὶ λυπεῖσϑαι; Aesch. Sept. 391; Soph. Phil. 174. 1179 El. 133; dem εὐπορεῖν entggstzt Alex. Ath. VI, 237 d; ὀδύνῃ περὶ ϑυμὸν ἀλύων Ap. Rh. 3, 866; sp. D.; Aesop. 13; Langeweile haben Ael. V. H. 14, 12. Bei Sp. in Prosa = betrübt, verwirrt umherirren, Luc. Dial. mar. 13, 1 Plut. Timol. 14. Das υ ist bei Hom. außer Od. 9, 398 kurz, bei Attikern lang; Sp. Ep. brauchen es nach dem Bedürfniß des Verses lang u. kurz. Od. 18, 333. 393 wollte Ptolem. Askalonit. mit spir. asper lesen ἁλύεις, Scholl. Iliad. 5, 352; Herodian. 24, 12 δινεύεσκ' ἀλύων: ψιλῶς τὸ ἀλύων· δῆλον κἀκ τῆς συναλοιφῆς.
-
2 αλυω
1) быть в смятении, метаться, быть вне себя ( от горя или боли)ἀλύουσ΄ ἀπεβήσετο Hom. — она ушла потрясенная;
ἐᾶν τινα ἀ. Soph. — предоставить кому-л. предаваться отчаянию;ἐν πόνοις ἀ. Soph. — метаться в мучениях, тяжело страдать;ἀ. λύπᾳ Soph. — быть удрученным горем;ἀ. ἐπί τινι Soph. — терзаться по поводу чего-л.;τῆς ψυχῆς ἀλυούσης Plut. — терзаясь душой2) радостно волноваться, ликоватьἦ ἀλύεις, ὅτι Ἶρον ἐνίκησας ; Hom. — уж не спятил ли ты от радости, что победил Ира?;
ἀλύων ταῖς ὑπερκόμποις σαγαῖς Aesch. — красуясь своим великолепным вооружением3) бродить в волнении, тоскливо блуждать(παρὰ τὰς ὄχθας Luc.)
4) бродить, прохаживаться(ἐν τοῖς περιπάτοις Plut.)
-
3 ἀλύω
ἀλύω, [dialect] Att. [full] ἁλύω acc. to Suid., cf. Eust.1636.28, [dialect] Aeol. [full] ἀλυίω EM 254.16; only [tense] pres. and [tense] impf.; Poet. (rare in Com.) and late Prose:—A to be deeply stirred, excited:1 from grief, to be distraught, beside oneself,ἡ δ' ἀλύουσ' ἀπεβήσετο Il.5.352
; ; in mad passion,Od.
9.398;ἐᾶτέ μ' ὧδ' ἀλύειν S.El. 135
;τί χρῆμ' ἀλύω; E.Or. 277
, etc.2 from perplexity or despair, to be at a loss, perplexed,ἀλύει δ' ἐπὶ παντί S.Ph. 174
; ἀλύοντα χειμερίῳ λύπᾳ ib. 1194;ἐν πόνοις ἀλύουσαν Id.OT 695
; are at our wit's end,Alex.
116.13; is wasting her pains,Men.
Epit. 342;ψυχὴ ἀ. διὰ τὴν ἀπορίαν Plu.Brut.15
.4 to be fretful, restless, Hp.Epid.1.26.ά, Men.Epit.Fr.4, Gal.18(1).167.6 from joy or exultation (rarely), to be beside oneself, Od.18.333, A.Th. 391, cf. Jac.APp.760.II later, wander, roam about, Plb.26,1.1, Luc.DMar.13.1, Plu.TG21; lounge idly, Babr.9.[11].III trans.,μετὰ φρεσὶν ἄχθος ἀλύει Opp.H. 4.195
. [[pron. full] ῠHom., except at the end of the verse, Od.9.398, as A.R. 3.866; ἀλῡοντες in 4th foot, Emp.145, Opp.H.4.195; [pron. full] ῡ always in Trag.] -
4 αλύουσ'
ἀλύουσα, ἀλύωto be deeply stirred: pres part act fem nom /voc sg (attic epic doric ionic)ἀλύουσι, ἀλύωto be deeply stirred: pres part act masc /neut dat pl (attic epic doric ionic)ἀλύουσι, ἀλύωto be deeply stirred: pres ind act 3rd pl (attic epic doric ionic aeolic)ἀλύουσαι, ἀλύωto be deeply stirred: pres part act fem nom /voc pl (attic epic doric ionic) -
5 απεβήσετο
-
6 ἀπο-βαίνω
ἀπο-βαίνω (s. βαίνω), Hom. oft ἀπέβη; in derselben Bedeutung wiederholt ἀπεβήσατο (v. l. ἀπεβήσετο), Homerisch med. statt des act.; öfters auch ἀποβάντες; ἀποβῆναι Od. 5, 357, ἀπέβησαν aor. 2 Iliad. 11, 619, ἀπεβήτην 21, 298, ἀπέβαινεν 24, 459, ἀποβήσομαι 5, 227 (v. l. ἐπιβήσομαι) u. 17, 480; – 1) weggehen; absol., Iliad. 5, 133; πρός τι, Od. 4, 657; μετά τινας, Iliad. 21, 298; von einem höheren Punkte herunter 3, 265 ἐξ ἵππων ἀποβάντες ἐπὶ χϑόνα, 17, 480 ἵππων, 11, 619 ἀπέβησαν ἐπὶ χϑόνα (ohne gen.), Od. 13, 281 νηός; Her. 1, 24; Xen. Hell. 1, 1, 12; εἰς Ἀττικήν Isocr. 6, 86; Dem. 59, 94; Plut. Sol. 8. Bei Dem. 61, 23 ist ἀποβαίνειν eine Art Uebung in der Palästra, bewaffnet vom Wagen im vollen Lauf zu springen u. wieder hinauf, B. A. 526 ἀποβῆναι, ἀγωνίσασϑαι τὸν ἀποβάτην, vgl. dies. W. – 2) ausgehen in etwas, εἰς ἕν τε τέλεον καὶ νεανικόν Plat. Rep. IV, 425 c; ἀκρόπολις πρὸς τὸν Ἠριδανὸν ἀποβεβηκυῖα, dahin auslaufend, Crit. 112 a; von Personen, werden, ἐὰν ἀποβαίνωσι χείρους τῶν πολλῶν Legg. XII, 952 b; vgl. Xen. Mem. 4, 8, 8; Pol. 7, 13 τύραννος ἐκ βασιλέως; εἰς ἀλαϑινὸν ἄνδρ' ἀποβαίη Theocr. 13, 15; von Sachen, ἂν τὸ τραῦμα ἰάσιμον ἀποβῇ Plat. Legg. IX, 878 c. Bes. – 3) ὁ χρησμὸς ἀπέβη, das Orakel traf ein, Thuc. 8, 75; Xen. An. 7, 8, 22; ἡ ὑπόσχεσις ἀπέβη 4, 39; τὸ πρᾶγμα παρὰ δόξαν ἀπέβη, hatte einen unerwarteten Ausgang, Her. 8, 4 u. oft; τοιόνδ' ἀπέβη τόδε πρᾶγμα, so lief dieses ab, Eur. Alc. 1166; Med. 1419; δεδιὼς τὸ μέλλον, ὅπως ἀποβήσεται Plat. Lys. 206 a; εἰκότως ἀποβέβηκεν Isocr. 4, 150 u. sonst häufig; τὰ ἀποβαίνοντα, die Ereignisse, Folgen, Thuc. 1, 83; τὰ ἐκ τῶν κινδύνων ἀποβησόμενα 8, 75, u. öfter so mit ἐκ, – κατὰ γνώμαν ἀπέβα τοι Theocr. 15, 38. – 4) aor. I., herabsteigen lassen, ans Land setzen, στρατιήν Her. 6, 107.
-
7 ἀποβαίνω
ἀπο - βαίνω, fut. ἀποβήσομαι, aor. ἀπέβην, ἀπεβήσετο: go away; ἐξ ἵππων ( ἵππων, Il. 17.480), ‘dismount’; νηός, ‘disembark,’ Od. 13.281.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἀποβαίνω